Hol harcolhat együtt egy káprázatos, isteni erőkkel felfegyverzett, ógörög amazon és egy sokat tapasztalt, jóképű, brit százados? Naná, hogy egy hollywoodi sikersztoriban, hol máshol? Hogyha még nem volt szerencséd megnézni a Wonder Womant, bízom benne, hogy a következőkben egy nagy rakás infóval gazdagodva kedvet kapsz hozzá!
A ’40-es évek beli hódításuk után mostanság ismét fénykorukat élik a képregényadaptációs filmek és sorozatok. Amint kiszivárgott pár tudnivaló a készülő, legújabb DC-képregényház filmadaptációjáról, rögtön előítéletektől vált hangossá a média. Mondván, hogy a film feminista, férfiakat diszkrimináló és előreláthatóan ez is belesimul majd a Warnerrel leszerződő DC-filmek picit együgyű, picit minőségtelen szuperhősfilmek stagnáló tengerébe. Az opponens másik tábor éppen ezek miatt várta a bemutatót: végre egy női főszereplő egy egész estés, nagy költségvetésű szuperhősmoziban! Ráadásul női rendezővel, Petty Jenkins-szel, aki mindenbizonnyal nem fog teljes mértékben hű maradni az eredeti történetszálhoz, (az egyébként Hans Zimmer és Junkie XL által bravúrosan megírt sztorihoz). És lőn Wonder Woman! -az utóbbi tábor hangja volt a nyerő. Az egyik központi filmelem, a háború és a küzdelem a fronton időben pl. korábbi: a cselekmény nagyrésze nem a képregénysorozatból megszokott második világháborúkor, hanem az első idején történik. És a főszereplőnk külseje is elmarad a rajzokból jól ismert dekoltázsközpontú, homokóra alkatú szexbombáétól. Ez a két fő módosítás azért megjegyzendő, mert szakítva amasszívan erotikus vonallal és mellőzve a sztoriból a hitlerista, nácihalálgépezetet; a történet kiemelkedik az egysíkú szuperhősmozik közül. A végeredmény pedig egy olyan produkció, ami minőségben már megelőzi a riválisát, a Marvelt; és az egész család számára élvezhető mozifilm. Sikerének titka egyértelműen a szinészi alakításnak köszönhető. A Csodanő, Gal Gadot és az angol kém, Steve Trevor kettőse (akit Chris Pine formál meg) olyan elragadó és szerethető, hogy nem is képregényre, mint inkább mesére emlékeztetnek. A kettejük közt kiérződő kémia olyan erősen jön át a filmvásznon, hogy első perctől tudjuk: ezek tutira egymásnak vannak teremtve. Egyesek olyan sztárpáros-alakításokkal emlegetik egy néven őket, mint Fred Astaire és Ginger Rogers. Bár férfi főszereplőnk karaktere is kidolgozott, nem veszi el a figyelmet főhősnőnkről, akit szerte a világon istenítenek filmbeli alakításáért. Nem véletlen, hogy az izraeli származású, eddig leginkább a modellszakmában befutott, sőt katonaként is tevékenykedő szinésznő körül megnövekedett a médiafigyelem. Vékony, szálkás, magas testalkata bár nem kifejezetten a bombanő-kategória, igéző szemeivel és karakteres arcszerkezetével tökéletes Wonder Woman. Mesterien hozza az egyszerre okos és naív, szende és szexi, makacs, mégis a világot megmenteni akaró főhősnő alakját. Karaktere nem mellesleg kifejezetten vicces is attól a perctől kezdve, amint saját világából átlép a modern korba. Hiszen az első világhábórú által megtépászott emberiség számára értékrendszere és hitvilága már idejétmúlt, merevsége és elhivatottsága pedig szórakoztató. Nem csoda: karddal, pajzzsal és az igazság varázslasszójával jár-kel a korabeli Londonban, ráadásul még szexi bőrrucit is visel.
A kasszasiker másik pillérét egyes részletekben találjuk, ami minden bizonnyal a rendező, a producer és a vágó-csapat munkáját dicséri. Az egyébként a képregényadaptáció műfajára jellemző normál tempójú és lassított felvételek váltakoztatása, és az akciódús jelenetek együttesen teszik látványossá a filmet. Ha már részletesség, akkor meg kell említeni a kidolgozott szín-és képi világot is. Ez leginkább a történet elejének helyszínéül szolgáló, paradicsomi látványában teljesedik ki. Azúrkék, csendes tenger; hófehér mészkősziklák sokasága és buja, zöld növényzet hármasa adja a pazar látványt. Ráadásul e csodás sziget lakói egytől-egyig nők. Ők a görög mitológiából ismert harcosok, az amazonok, akiket Zeusz azért teremtett, hogy megküzdjenek Árésszal. A mindig nyughatatlan háború istene ugyanis nem tűrte el, hogy Zeusz teremtményei ennyire elszaporodtak; ezért mindeféle elképzelhető rosszat mért az emberiségre. Természetesen emiatt Árész menesztést
kapott az Olümposzról, de azóta is tervezi a naaagy visszatérést. Erre az eshetőségre készülnek fel az emberiség szeme elől elrejtett Themüszkhira szigetén az amazonok. Királynőjük (Connie Nielsen) lánya az egyetlen gyermek a szigeten: ő a mi főhősünk, Diána, akit annak rendje és módja szerint mindentől óvnak ̶az olyan fontos infóktól is, mint pl. hogy az ő apja Zeusz. Ez az egész történet egy esti mese formájában jelenik meg a kis Diánának: mintha csak egy ókori elbeszélést lapozgatnánk, amelyben a szereplők néhány másodperc mozdulatlanságot követően életre kelnek. Ez ötletes
és látványos visszautalás az eredeti formára, a képregényre.
A siker másik összetevője pedig kétségkívül a forgatókönyvírók, illetve a képregényírók zsenialitása. Megálmodott történetük attól lesz izgalmas és szerethető, hogy teljesen abszurd, mégis értéket hordoz a mi világunk számára is. A szigeten folyamatos fekészülés és kiképzés zajlik; a legkiválóbb hadvezér, Antiópé (Robin Wright) már gyermekkorában meglátja a lehetőséget atettrekész és elszánt Diánában. Anyja kezdeti tiltakozása ellenére a királylányt a valaha volt legerősebb amazonná képezi ki a mestere. Minő meglepő, hogy mire felnő és erőtől duzzad a csajszi, hirtelen megjelenik az égbolton egy repülő vasmadár-izé és elkezdődik a bonyodalom. Diána észreveszi, s azonnal kimenti a vízből az addigra már lezuhant, fuldokló pilótát.
Naaa, nem úgy rémlik, mintha ezt a beaállítást már valahol láttad volna? Ugye, hogy a Kis Hableány jutott eszedbe? A mesei utalásokat azonban gyorsan felülírja az ezzel a képkockával kezdődő -és amúgy az egész későbbi párbeszédeiket átszövő- kedves, naív poénkodás. Amikor a sármos katonáról, Steve-ről kiderül, hogy angol kém, s megbízása a német haderőhöz való beépülés, megjelennek az őt üldöző német katonák is. A békés sziget egy csapásra felpezsdül. Steve elmondása szerint hatalmas háború dúl a külvilágban, és ha meg akarják akadályozni a szörnyű tömegpusztítást, akkor el kell juttatniuk a britekhez egy készülő fegyvert leíró füzetet. A férfi kiutat keres a szigetről, Diana pedig meggyőződésből tart vele: ha odakint háború van, akkor arról csak Árész tehet; szóval ideje megkeresni és jól elbánni vele, ja és egyúttal elhozni a békét az emberiségnek. Kettejük összecsiszolódása tartogatja a legviccesebb pillanatokat: a modern és a klasszikus világ találkozása, a női és férfi szerepeken való merengés kiapadhatatlan humorforrás. És ezen a ponton épül be a sztoriba a mondanivaló, a morális szál is. Egyfelől az ember örök harca jó és rossz között és a háborúk mögött futó, mocskos politikai szálak kidomborítása. Ugyanakkor a rendező olyan problémákra is rámutat, mint a nők helyzete a férfiak világában; a kisebbséggel szemben támasztott pejoratív nézeteink, vagy a mindent megvezető háborús propaganda. Ezek még ma is masszívan jelen vannak világunkban, még ha elsőre a letűnt korral elfeledettnek is tűnnek.
Éppen a sztori összetettsége és a szereplők szerethetősége az, ami ha feledhetővé nem is, de azért megbocsájthatóvá teszi a negatívumait. Mert azért abból is van neki. Az egyik legnagyobb pl. a negatív szereplők kidomborítatlansága. Sem a német főgonoszról, Ludendorf tábornokról nem tudunk meg túl sokat, sem segítőjéről, a rettegett tudósról, Méreg doktornőről. A kétségkívül nagyot szóló, harcmezőre érkezés jelenetei után pedig kissé ellaposodik a film. Talán a végső küzdelmet sem ilyenformán vártuk: az utolsó nagy összecsapás igencsak képregényszerű lett. De természetesen ez jól beleillik a fantasy világába; a fejlődéstörténet során megéltek szépen belesimulnak a kalandéba; a gondosan kidolgozott harcjelenetek pedig megállják helyüket az akció-kategóriában. Sőt, a bimbózó szerelemre finoman utaló, tényleg kedves jelenetek simán megérdemelnének egy romantikus minősítést is!
Hogy a két, különböző világból érkező harcos szerelme milyen mértékben bontakozhat ki és végül milyen sors vár az emberiségre, arról jobb, ha inkább saját magad győződsz meg! Plusz kedvcsinálónak itt a WW előzetese:https://www.youtube.com/watch?v=CFpWWWhfzAw
Na gyorsan essünk át a "mínuszokon", mert kevés van belőlük. Külalak: két betűtípussal van szedve a szöveg, NEKEM a talpatlan jön be jobban. Becsúszott egy plusz "a" a negyedik bekezdésben a beállítás szóba és azt hiszem két helyen egybeíródott a névelő a szóval. Hirtelen nem találom.
VálaszTörlésDe természetesen ez jól beleillik a fantasy világába; a fejlődéstörténet során megéltek szépen belesimulnak a kalandéba; a gondosan kidolgozott harcjelenetek pedig megállják helyüket az akció-kategóriában.
Ezt a mondatot nem értettem pontosan, szerintem lankadt a figyelmem így estére. Mindenképp kérnék szépen fölvilágosítást.
Én amondó vagyok, hogy az utolsó promó-bekezdést el lehet hagyni, hiszen annyira lendületes és stílusos az elemzés, hogy egy csurdé előzetes bőven megteszi. ;) S akkor ezzel ennyi.
Nagyon bírom, hogy beleástál a mitológiai háttérbe és végigvezetted a kritikán. Még nem láttam a filmet, de elegendő tudnivalóval láttál el ahhoz, hogy jómagam is véleményt formáljak a számtalanadik szuperhősös moziról. A felvezetőben szépen kontextualizálsz, valóban adatdús a szöveg és ez végig megmarad. Minden mondatban valami új apróságra világítasz rá, egyszerre olvasmányos és tájékoztató. Nem tudom olvastál-e felkészülés gyanánt más kritikákat, ha igen, nagyon jól szűrtél, ha nem, kétségtelen, hogy van még a műfajból a tolladban. Ha igen, kétségtelen, hogy van még a műfajból a tolladban.
Okosan döntöttél a történet átfésülése mellett, mert tudnivaló, hogy a század természetfeletti filmjeinek foggal-körömmel igyekeznek értelmet adni. Ezért gyakran (és unalmasan) előveszik a történelem legnagyobb eseményeit vagy jelen esetben a többezer éves történeteket. A katyvasz alapköve a hollywoodi produkcióknak, így próbálják összezavarni a "szimpla nézőt". Ne is kelljen annyit gondolkodni, csak szikrázzon a vas push-up és robbanjon a green screen. Ha van egy kicsi világháború és két legenda egy viharverte papíron, az már elegendő sztorinak. Hát nem! Kellően tisztáztad a forgatókönyvet és ezt követhetnék páran, akik kritikaírásba kezdenek. Részletes és összeszedett vagy. Jól kivehető az írásod gerince, tapintatos vagy a WW gyártási folyamatának érdekességeivel, elmondasz mindent és minden nevet, ami az ajánló műfajában is harcképessé teszi a munkád.
El ne hagyd a kritikus tekinteted, szidd bátran az egyhangú snitteket és a pénzéhes stábokat! A filmmel egyetemben a kritikádhoz is talál egy jókora tál popcorn. Ügyes!