Ha valaki tanulni szeretné,
hogy hogyan kell egy filmet rosszul indítani, akkor csak nyugodtan nézze meg
Niki Caro filmjét, az igaz történeten alapuló Menedék című életrajzi drámát.
A holokauszt témáját feldolgozó
alkotás kicsit sem középszerű. Kifejezetten kiemelkedik a témakört bemutató
filmek közül. Ellenben nem hitelességével, hanem pont ellenkezőleg. Fényűző
díszleteken keresztül, erőltetetten rejlik fel benne a kor valódi hangulata. A
valósághű ábrázolást mellőzve a látványra koncentrálódik a film nagy része.
Egzotikus állatok, gondtalan,
esztétikus karakterek, pompás környezet – ez az idillikus világ bűvöli el a
nézőt az első képkockákon. Szóval maga a lehetetlen. Minden luxust bedobtak a
rendezők, amire csak keret volt. Ez egy mesében jól mutatna, azonban a felfújt
tökély által, első perctől hitelét veszti a történet, bármely laikus számára
is.
Az első húsz perc komoly lelki
viadalt jelenthet a kritikus közönségnek, hogy vesse-e el előre megtervezett
két órás programját, és esetleg valami más elfoglaltságot keressen.
A film Diane Ackerman 2007-ben
kiadott könyvén alapszik, amely a második világháború fájdalmait eleveníti fel,
Antonina Żabińska naplóját feldolgozva. A történetből a Żabińska házaspár bátorsága bontakozik ki, akik lerombolt varsói állatkertjükben
bújtatnak, és onnan menekítenek ki közel 300, gettóból kicsempészett zsidót. Ebből a megrázó történetből, akár egy Schindler listája szintjére emelkedő
filmet is kreálhattak volna, azonban a Menedék
megközelítő mélységeket sem rejt.
Az alkotás főként a Jessica
Chastain által alakított Antonina Żabińskara alapoz, az ő karakterére építik
fel a filmet. Leginkább a nő érzéseit, gondolatait ismerhetjük meg, az ő
mindennapjait követhetjük. Jessica Chastain kiválóan alakítja szerepét, a többi
színészhez hasonlóan.
A szereplők hitelessége
ellenére, a történelmi valószerűség kérdésessé válik, amikor a németek 1939-ben
percek alatt masíroznak be Lengyelországba. Hasonlóan, a gettófelkelést is pillanatok
alatt verik le a nácik, így a filmből ezek nem tűnnek komoly, megrázó
eseményeknek, csupán pillanatnyi problémának.
Egy lebutított változata tehát a Menedék, a holokauszt történetének.
Színes, látványos, mégis jellegtelen. Díszletei mögött súlytalanná válik az
állatként bujkáló zsidók, valamint az életüket kockáztató házaspár története.
Az emberi sorsok helyett a látványra fókuszáltak a rendezők, így egy könnyen
felejthető alkotás született.
A Żabińska házaspár története
sokkal többet érdemelt volna.
Igen, a házaspár lehet, hogy többet érdemelt volna, mint egy Disney mese hatású film. Szépen fogalmazol, választékosan és tömören. Talán túl tömören. Szeretem a rövid, velős írásokat, de nemtetszésed mellett érdemes lett volna rávilágítani arra is, hogy mi jó a filmben. Gondolok itt vágásra, hanghatásokra, színvilágra, a karakterek tüzetesebb vizsgálatára stb. Ha semmi nem jó benne, akkor azt is részletesebben vártam volna, több indoklással.
VálaszTörlésEz már a sokadik Holokauszt film, hálás a téma, viszont nagyon nehéz megragadó újat gyártani. Ez a film valóban nem a véres valóságot eleveníti fel, hanem annak egy párhuzamos ugyanakkor benne levő történését. A helyenként idillizált kép valóban zavaró lehet annak, akit érzékenyen érint a téma, tehát sokaknak. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy szerintem nem feltétlenül probléma, ha látványos a film, bár a mondanivaló érzékelhetően alúlmarad. Legalább sikerült egy szétcincálhatót alkotniuk. Lehet, hogy mégsem felejtjük el egyhamar?
Kleió