Közel fél évszázada gyűjti a régi korok tárgyi emlékeit

Balázsi Dénes székelyszentléleki nyugalmazott tanár idén decemberben tölti nyolcvanegyedik életévét. Dénes bácsi gyűjtőmunkájának eredménye a már közel negyven éve látogatható szentléleki múzeumház, amelynek gondozásán és fenntartásán – családjával együtt – fáradhatatlanul dolgozik napjainkban is.









Az 1970-es években kezdődött a gyűjtőmunka, akkor alapozták meg az azóta is folyamatosan bővülő gyűjteményt. A gyűjtéshez nagyban hozzájárult az akkori tantestület és a tanulók többsége. A vidéken kallódó értékekre a pionírszövetségben működő Kincskereső-mozgalomban hívták fel a figyelmet, így igen sok, még fellelhető, olykor száz-kétszáz éves tárgyakat sikerült megmenteni, hogy aztán kiállítás formájában közkinccsé tehessék. A tárgyak többnyire a 19. századból valók, a község falvaiból, valamint Sóvidékről kerültek a gyűjteménybe. A kiállított régiségeknek helyet adó ház – amelyet a község vásárolt meg – eredetileg a Bíró utcában állt, később költöztették mai helyére a múzeumot, amelyet 1977. május 9-én avattak fel. Az épület jelenleg is jó állapotban van, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum működteti, és a nyugalmazott tanár gondozza nagy odaadással, közel negyven éve. A tájház udvarába, egy 1848-ban készült patinás székely kapun léphetünk be, amelyet tavaly nyáron a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontnak köszönhetően restauráltak.
Dénes bácsi ezt is fontos előrelépésnek tekinti, de sok más tennivaló is lenne, amelyekre olykor nehézségek árán sem sikerül megoldást találni. Régi tervei között szerepel például egy új épület felhúzása a jelenlegi szomszédságában, mert a múzeum a helyszűke miatt zsúfolt. Sok a szép és értékes tárgy, melyek például a ház körüli hagyományos munkákról, a népi mesterségekről mesélnek, ezeket időszakos kiállításokon lehetne bemutatni – magyarázta.







Balázsi Dénes azt is elmondta, külön kiállítást lehetne nyitni a hozományos ládákból, festett bútorokból, és gyűjteményük alkalmas lenne a kalondai taplófeldolgozás, a havasalji, valamint a pásztor élet megelevenítésére is, ehhez azonban egyetlen épület nem elegendő, a bővítés megpályázásában pedig adminisztratív nehézségek adódtak. A Haáz Rezső Múzeum viszont segítségükre volt és van a restaurálásban, a tárgyak tartósításában, de a közművesítésben is, például az áram bevezetését is nekik köszönhetik – magyarázta a nyugalmazott pedagógus. A múzeumház nagy népszerűségnek örvend a Nyikó mentén nyaraló turisták körében.

Dénes bácsi tapasztalatai szerint a fellendült faluturizmusnak is jót tesz, hogy a vendéglátók a kulturális programok közé betervezik a könnyen megközelíthető tájház felkeresését, így évente több külföldi csoport is megcsodálja a múzeumi tárlatot.

A jelenlegi gyűjtemény közel hétszáz tárgyból áll, több évtizednyi gyűjtőmunka eredménye, mely a Felső-Nyikó mente néprajzi hagyományait mutatja be. 

A tájház gazdagításán fáradhatatlanul ténykedő Balázsi Dénes azonban attól tart, nem lesz, aki tovább vigye munkáját. Úgy véli, nagyon fontos lenne, hogy a község vezetősége, de még az egyszerű polgárok is felfigyeljenek erre a pótolhatatlan értékeket őrző munkára, és részt vállaljanak a megőrzésében, hiszen rohamosan fogynak az őseink által ránk hagyott, különböző korokat visszatükröző, kézzel fogható értékek.

Erdély-szerte Adyt ünnepelték

A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjeként, valamint a politikai újságírás egyik legnagyobb alakjaként beszélhetünk a november 22-én, 140 éve született Ady Endréről. Költészete, életfilozófiája mai napig komoly hatással bír. Rendezvénysorozatokkal, ünnepségekkel fejezték ki tiszteletüket több erdélyi településen is a költő, újságíró előtt.

Ady 1908-ban
Forrás: wikipedia.hu

Szülőfalujában, a még ma is gyakran Érmindszentnek nevezett Szatmár megyei Adyfalvában, immár huszonnyolcadik alkalommal tartottak megemlékezést.  Szülőházát és a család egykori kúriáját, amely ma emlékmúzeumként funkcionál három éve újították fel. Ekkor frissítették, egészítették ki a kiállítás anyagát is. A szülőháznál rendezett megemlékezésen és koszorúzáson erdélyi és magyarországi elöljárók is felszólaltak.

A programsorozat Nagykárolyban, Ady gimnazista éveinek egyik helyszínén folytatódott. A költőről könyvbemutatóval egybekötött kulturális műsorral, szoboravatással és neves vendégek megszólalásával emlékeztek meg. A város központjában elhelyezett szoborpár Ady Endre és Bölöni Györgyné Marchiș Otília nagykárolyi találkozásának állít emléket, egész alakos bronzszobrok formájában. Az alkotás a román-magyar barátságot is hivatott kiemelni.

A frissen felavatott nagykárolyi szoborpár
Forrás: anziksz.com

Ady életének egyik fontos helyszíne Nagyvárad volt, így ez a város sem feledkezhetett meg róla. Az Ady Endre Emlékmúzeum 140 év 14 hónap alatt címmel nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett. A múzeum minden hónapban újabb kiállítással áll elő, a költő születésének 140. évfordulójától kezdve egész 2019. január 27-ig, tehát halálának 100. évfordulójáig. Addig is, a múzeumba látogatók leülhetnek a legendás szerző munkaasztalához, ahol bármilyen témában írhatnak. Az egyetlen feltétel az, hogy az írás szellemiségében közel álljon Adyéhoz. A program sikerességétől függően lehetőleg ezeket az írásokat is kiállítja majd az emlékmúzeum.   

Doboz ember

Nem hétköznapi utat járt be Pálffy Péter, vele beszélgettem a marosvásárhelyi G nevezetű kávézóban.

Pálffy Péter Marosvásárhelyen végzett a Színművészeti egyetemen, színészmesterség szakon, majd rendezői mesterit szerzett. Mai napig is Marosvásárhelyen él és tevékenykedik. Leghíresebb előadásai: A bíborszínű virág (színész), A legkisebb boszorkány (színész), Doboz ember (rendező), Hé, Faust! (rendező), Ólomvitézek (színész).

Mikor volt az első találkozásod a színész-világgal?

Amikor 11.-es voltam. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumba jártam matematika-informatika szakos diákként. Akkor rendezett az iskolában Kincses Réka, Kincses Elemér unokahúga, egy darabot a Diogenész és a kutya címmel. Megkérdezte a diákságot, hogy ki szeretne szerepelni Pláton illetve Diogenész tanítványaként. Nagy bátorság kellett, hogy odamenjek Rékához jelentkezni az egyik szerepre. Soha nem felejtem azt a pillantást, hisz én matek-infós kockafejű voltam, rám nézett és azt kérdezte, hogy: te?

Úgye a marosvásárhlyi Színművészeti Egyetemen végeztél. Beszélj erről: az egyetemi évekről, a felvételiről.

Azt tudni kell, hogy ez a szakma, nem csak sikerekből áll, sőt alapvetően nagyon sok a mélypont. Ez egy kicsit olyan volt, hogy végre elhatároztam magam, hogy ebben a szakmában megszerzem a diplomát és professzionálisan fogok vele foglalkozni. A büszkeségem nem  engedte, hogy bárkit is felkérjek arra, hogy segítsen a felkészülésben és ez azt eredményezte, hogy, bár nagyon szerettek volna felvenni, én nagyon-nagyon elrontottam a felvételimet. Jim Morrisonnak egy versét vittem, azt különböző módon kérték tőlem és éreztem, hogy mit szeretnének hallani, de egyszerűen annyira leblokkoltam, hogy képtelen voltam megcsinálni, amit elvártak.

Volt, aki furcsálta, hogy milyen szakmát választottál?

Ez a harmadéves államvizsgámhoz kötődik. Amikor rendeztem be a teret az előadásomhoz a tanárok ki-be járkáltak és figyelték, hogy hogyan készülök a vizsgaelőadásomra. Egy Tompa Miklós portréjával ellátott póló volt rajtam és az egyik tanár megkérdezte, hogy nem gondolom, hogy forog most a sírjában? Mondom: tanár úr én remélem, hogy nem. Előadás után megkérdeztem, hogy: hogy gondolja tanár úr, forog a sírjában? Akkor mondta, hogy ő is úgy gondolja, hogy nem.

Ugyancsak az államvizsga produkcióm kapcsán merült fel némi probléma. Elmondtam, hogy milyen fényekre lenne szükségem, hogy mit szeretnék a térben. Akkor vágták a fejemhez, hogy mit ugrálok, hisz csak egy diák vagyok és örüljek, hogy egyáltalán bármit is biztosítanak számomra.

Végül, hogy sikerült az előadás?

Díszletmunkás voltam, a fényeket én állítottam be egy kis segítséggel. Takarítószemélyzet voltam, kellékes és rendező. Tulajdonképpen szerettem, csak ez volt először az a produkció, amikor azt éreztem, hogy sok.

Minden segítség nélkül?

Makacsságból, vagy nem tudom. Díszlettervezőt is kellett volna hívni, csak annyira erősek voltak bennem a képek, hogy mire eljutottam abba a fázisba, hogy akkor most leüljek egy díszlettervezővel beszélni addigra már konkrét kép volt előttem, már tudtam, hogy mit akarok, így azt szerettem volna, ha az illető nem alkotótárs, hanem végrehajtó.

Melyik volt a legemlékezetesebb szerep, amelyet el kellett játszanod?

Ez egy Hamlet adaptáció volt. A halálról túlról látjuk az egész történetet, ebben Rosencratz és Guildenstern voltam egy személyben. Érdekes önmagaddal beszélgetni.

Hogy érzed, sikerült helyt állnod?

Én azt gondolom egyébként, hogy minden emberben megvan az a többlényűség, hogy minden emberben több személyiség lakózik. Igazából csak a kivetítése volt annak, ami minden emberben benne van. Megpróbáltuk színpadi formában megjeleníteni, láthatóvá tenni ezt a lehetőséget. Furcsa volt olyan szempontból, hogy a két ember egymásra reagál, meg más a habitusuk. Kiugrálni egyik szerepből és hirtelen, egy másodperc töredéke alatt átkerülni a másikba. Kemény meló volt, de jó volt.

Melyik általad rendezett előadást szereted a legjobban?

A legjobb rendezésemnek a Doboz ember című előadást tartom. Ez Abe Kóbó egyik regényéből készült adaptáció. Egy ember beköltözik egy hűtőgépdobozba és megpróbál úgy létezni a világban. Mi az, ami kihozza a dobozból? Mi az, amiért elhagyja az általa biztonságosnak vélt környezetet? Tulajdonképpen egy hajléktalan, de mégsem hajléktalan, mert neki ez a hajléka.

Miért a Doboz ember?

Abe Kóbónak mindenki a Homokasszonyát ismeri. Én pedig megláttam azt a könyvet, megvettem, elolvastam és valami olyan elementáris hatással volt rám, hogy azt mondtam ezt muszáj valahogy színpadon megmutatni.

Azt gondolom, hogy minden ember saját maga köré fölállít bizonyos falakat, korlátokat, nejlonnal vonja be magát. Én azt keresem, hogy mi az, ami miatt valaki lebontja ezeket a gátakat, falakat. Valószínűleg romantikus lélek vagyok. Azt gondolom, hogy a szerelem az, ami miatt ezeket a gátakat, amiket belülről érzel, képes vagy ledönteni.

A sötét ló nyomában

          Újságírás-hallgatóként napról-napra egyre hangsúlyosabban tapasztalom, hogy kétféle médiafogyasztó létezik: a tudatos és a nem tudatos (hogy ne nevezzem félrevezetettnek). Mindkettő befolyásolható és befolyásolt is, viszont az utóbbi csoportba tartozók nem néznek a dolgok mögé és nem fogalmazódnak meg bennük kérdések a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban. Ugyanígy van ez a zenehallgatási szokásainkkal is: legtöbben csak a dallamát, a műfaját, a ritmusát szeretjük meg adott zenének; viszont, hogy tulajdonképpen mit is akar üzennni általa az előadó, annak megértésére általában  már nem fektetünk nagy hangsúlyt. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb esetben így nézzük a videoklipeket. Ez természetesen egyáltalán nem baj, hisz elsődleges céluk a szórakoztatás; viszont  néha a zeneszámok szimbolikájára is odafigyelhetünk. Mert az teljesen biztos, hogy a képkockákat nem a véletlenszerűség elve rendezi el úgy és olyan módon, ahogyan azt mi látjuk. Három percnyi felvétel mögött egy teljes csapat kitartó, hosszú és tudatos munkája húzódik. A marketingesek  sok esetben pedig egy valamire építenek: a fogyasztók tudatalatti manipulálására. Én pl. imádok zenét hallgatni. Nem ritkán egy-egy dalt rongyosra hallgatok. Másik kedvelt időtöltésem a dokumentumfilm-nézés, főleg hogyha egyiptomi kúltúra vonatkozásúak.  Azt hiszem ezek fényében egyértelmű, hogy annak idején, amikor piacra dobták, egyből ráharaptam Katy Perry (és Juicy J): Dark Horse című dalára. A popsláger azonban több, mint egy fülbemászó dallam és megkapó díszlet kettőse. A sorok mögött és a vagányul ugráló háttértáncosokon túlmenően tartogat bőven elemezni valót  a kritikus hallgatók számára.

Modernkori fáraónő           

Az már a laikus zeneimádó számára is egyértelmű, hogy a popsztár az ősi egyiptomi kultúra hangulatát, hitvilágát eleveníti meg. Az antik világot megidéző zenei elemek mellett elegendő csak magára Katyre néznünk, és máris egy fáraónő képe lebeg előttünk: a vállig érő fekete haja és a homlokát takaró breton; a hangsúlyos szem-és testfestéke; a tógaszerű, arannyal és drágakövekkel díszített  ruhái; a háttér, a díszlet és a sokatmondó felirat (Memphis, Egypt-a crazy long time ago) mind-mind az egyiptomi vonalat képviselik. De mi mit is akar az énekesnő elérni, üzenni ezzel? Egyszerűen csak kedveli az ősi kultúrát és úgy gondolja, hogy ez sokak számára eladható? Vagy csak tetszene hiúságának egy ilyen magas társadalmi megbecsülésnek örvendő, isteni erővel felruházott fáraónő megformálása? Ezek közül véletlenszerűen bármelyik igaz lehet, viszont a naivitáson túl, szerintem túlságosan megkomponált minden egyes képkocka ahhoz, hogy kizárólag holmi farsangosdi szerepjátszásként értékeljük.

Felszínes dalszöveg

Még mielőtt szétkapnám a dalt, leszögezném, hogy fülbemászónak, dallamosnak és szerethető ritmusúnak tartom. Viszont maga a szövege nem túl művészi, sem értéket hordozó, sőt igencsak zavaros és összefüggéstelen is.

"Ez itt
Katy Perry,
Juicy J, aha.
Tomboljunk!

Tudtam
Tudtam, hogy eljössz hozzám
S most itt vagy
De jobb, ha óvatos leszel
Mert én bármire képes vagyok.
Bármire, mindenre.

Hadd legyek a te Aphroditéd,
Hadd legyek a mindened.
de ne akard, hogy az ellenséged legyek!

Szóval a tűzzel akarsz játszani?
Tudnod kell, mire vállalkozol!
Meg mered tenni?
Mert olyan vagyok, akár egy sötét ló.
Készen állsz
Egy tökéletes viharra?
Mert ha egyszer az enyém leszel,
Nincs többé visszaút.

Jól jegyezd meg, amit mondok!
Ez a szerelem a fellegekbe fog repíteni.
Mintha madár lennél,
Egy madár ketrec nélkül,
Aki a földön jár.

A döntés a te kezedben van:
Igen  vagy nem, de nem talán.
Jól gondold át, mielőtt belevágsz,
Mielőtt belevágsz.

Ez a nő egy vadállat
Úgy hívom, Karma.
Kitépi a szíved
Mint Jeffrey Dahmer.
Légy óvatos!
Ne vezesd félre!
A kiscsaj szíve szteroidon élt,
Olyan erős volt a szerelme.
Lehet, hogy beleszeretsz,
Amint meglátod.
Ha esélyt kapsz, jobb, ha megtartod.
Édes, mint a pite, de ha összetöröd a szívét,
Hideggé válik, mint a fagyasztó.
Ez a mese úgy végződik, hogy felbukkan a lovag.
Ő lehetne a Csipkerózsikám.
Majd én kómába teszem.
A francba, azt hiszem, beleszerettem!
Nem is akárhogy!
Totál belézúgtam, de nem számít.
Vele lenni olyan, mint hullámvasúton ülni.
Vidámparkot csinál a hálószobából.
A szerelme akár a drog:
Próbáltam megkapni, majd elhagyni.
De a kiscsaj olyan állati
A rabjává váltam..."[i]

A lecsupaszított szöveg hallatán joggal zavarodunk össze: akkor most miről is szól ez a dal? Mert egyik verssorban sem találkozunk konkrét egyiptomi kultúrára vonatkozó utalásokkal: a fekete ló nem tartozik az ősi szimbólumvilágukba, Aphrodité ráadásul pedig görög istennő volt. Sehogysem áll össze a kép, ezért muszáj mélyebbre ásnunk. 

Katy, a „csatakanca”?

Kiindulópontként vizsgáljuk csak meg a címadó, sötét lovat. Először is a klipben konkrétan nem jelenik meg. Őt az énekesnő testesíti meg, elsősorban nem a külső jegyei alapján (mert az egyetlen dolog, amiről egy lóra asszociálhatunk, az Katy fekete haja); hanem harcias magatartása, és tajtékzó kancára emlékeztető testarttása, stílusa alapján. Mondhatnánk, hogy a ló azért nem fehér, vagy deres, mert a fekete szín inkább hordoz szexualitást, mint a világosabbak; hiszen ugye a videó kétségkívül nem a szende szüziességet akarja hangsúlyozni. Ezen túlmenően pedig a ló évszázadokon keresztül segítette és segíti ma is az embert, minekutána a harciasság, az erő és a fenségesség jelentését hordozza a közhiedelemben. De én úgy vélem, hogy ennél sokkal mélyebb jelentéstartalom miatt viseli ezt a címet a dal. És hogyha a fekete lovasról az Apokalipszis négy lovasa közül az egyikre gondolunk, akkor máris egész másként hangzik a részlet: „Szóval a tűzzel akarsz játszani?/Tudnod kell, mire vállalkozol!/Meg mered tenni?/Mert olyan vagyok, akár egy sötét ló!”  Ennyi lenne? Katy, mint az Antikrisztus megtestesítője? Nézzük csak tovább.
 

Hajnaból előbukkanó

A klip nyitójelenete egyszerre misztikus és kellemes: az énekesnő a Níluson hajókázva ébred, miközben a szolgái a felkelő Nap alatt hazaeveznek vele. A pasztellszínek és a szimmetrikus elrendezés miatt egy teljesen pozitív kép tárul elénk; a szöveget és a fáraónő szolgálóit elnézve viszont már valamiféle zavar vegyül ebbe a látszólagos nyugodtságba. A két kékbőrű férfi a fejdíszeik és nyakékeik alapján egy ismert egyiptomi alakra utalnak: Akenre, az alvilági hajósra. A révész feladata volt átkisérni a holtakat a Hétkapun, vagyis ő segítette a lelkeket átjutni a túlvilágra. A kék alakok szerepe ez esetben is az evezés. Emellett, a hieroglifákon ábrázolt hajók sem úgy néztek ki, mint az énekesnőé. Bár a kétoldali, felfelé ívelő hajóvég hű az eredetihez; a középen levő emelvénnyel nem találkozunk az ókori ábrázolásokon. A szimmetrikus elrendezés, a fókuszpontban levő énekesnő képével a néző perspektívájából inkább látszik ajtónak, bejáratnak, mintsem hajónak. Az alvilág kapuja lenne ez? És Katy Perry, mint az alvilág bejáratát őrző fáraónő, vagy istenség? Végül is lehetséges. Főleg, hogyha elgondolkodunk azon a tényen, hogy Lucifert (másnéven a Sátánt) a Hajnal fiaként is emlegetik, esetünkben pedig egyértelműen a kelő Napból meríti az energiát az énekesnő is. A félreértések elkerülése végett: nem vádolom az énekesnőt sátánizmussal, vagy okkult ideológiák követésével, pusztán csak a szimbolikáját próbálom értelmezni.

És ha már szimbólumoknál tartunk, fontos megemlíteni, hogy kettő annyira hangsúlyos, hogy az összes jelenetben megtalálható: ez a piramis és a mindentlátó szem. Észrevehető, hogy ott vannak mindenütt: az énekesnő hajára fetsve, az istenségek nyakékein, dekoratív elemként a háttérben és a hajóra festve is. Sokadszorra is lelassítva a felvételt, az az érzésem, mintha minden ekörül a szem körül forogna. Pontosabban, mintha az összes  mondanivaló erre összpontosítana és mintha az énekesnő is ezt képviselné. A szem körüli értelmezések skálája viszont nagyon széles, és kultúránként eltérő módon is magyarázható. Az viszont mindegyikben közös, hogy egyfajta felsőbb hatalmat képvisel: a mindent látást. Nem meglepő, hogy ez a jelkép is az óegyiptomi mitológiából ered: Hórusz szemét ábrázolták így. Lévén az egyik legfontosabb egyiptomi isten, a szeme az uralkodás fontosságát jelképezi; azt az erőt és uralmat, amely biztosította az istenek, a királyok, az élők és a holtak életét (hiszen mint tudjuk, az egyiptomi kultúrába mélyen beleépül a túlvilági élet kultusza). A mindent látó szem a történelem során különböző jelentésváltozásokon ment keresztül, mivel más-más korokban újabb ideológiai csoportosulások tették meg jelképükké. Ami nekünk ez esetben releváns, az inkább az, hogy szinte mindegyik kultúrában megjelenik egy istenség, egy hatalom,  akinek a célja a mindentudás. Emiatt a legtöbb civilizációban tartanak is ettől az istenségtől, és e félelemből kiindulva igyekeznek behódolni neki. Nem véletlen tehát a szemmel szorosan összekapcsolódó piramis sem, mint szimbólum: az a rendeltetése, hogy a csúcskövére állhasson és hogy elhozhassa a fényt az emberiségnek az, akit a legtöbb kultúrában csak Luciferként ismernek.

Behódolás vagy imádat?

A videoklip nagyrésze tulajdonképpen azt mutatja be, hogy különböző istenségek behódolnak a trónon ülő Katy Perrynek. Nem egy egyszerű trónon ül, hanem az oroszlántestű, emberfejű szfinxen, ami amelett, hogy igen jellegzetes egyiptomi műemlék, a piramisok jelképes őrzője is. Megjelenik Básztet, a macskaffejjel ábrázolt macskaistenség, aki a zene és a vidámság istennője. Itt van Atum, a lenyugvó Nap istene; Szobek, a krokodil alakban ábrázolt őrző isten. De Andzseti, a királyság és a Nílus deltájának istene is és Bész, az anyák és gyermekek védelmező istene. Ráadásul egy következő jelenetben az énekesnőt a tenyerükben tartva jelennek meg a Hórusz-fiak; azaz Hórusz négy fia, akik a mumifikálás során megóvták a testeket. Emellett pedig Apóphisz, a sötétség és a káosz istenének kígyóalakját tartja kézben a mi Sötét lovunk.

Ők mind-mind egyikei azoknak az istenségeknek, akiket az egyiptomiak évezredeken keresztül féltek és tiszteltek. A videoklipben pedig mégis ajándékokkal halmoznak el és a behódolásukról biztosítanak egy olyasvalakit, aki náluknál is hatalmasabb. Na de kit is? Kit szeretne megtestesíteni az énekesnő? Mindenestre nem kegyelmez a neki behódoló isteneknek, mert tárgyakká változtatja őket egy felsőbb erő segítségével, valószínüleg azért, mert nem tetszenek neki azok az ajándékok, amiket tőlük kap. Egyet kivéve.

Viszont közben megjelenik egy másik jelenet is. A rapper, Juicy J egy elsőre szarkofágnak tűnő sírhelyen fekszik. Figyelmesebben szemügyrevéve viszont jól látszik, hogy a szarkofág bikafejet ábrázol. Nem mellesleg, a jellegzetes kéztartásával ez a bikafejű-embertestű lény az iszlám vallásban a sátán megtestesítője. 

A hatalmi piramis tetején

A következő jelenetben utolsónak érkezik Andzseti s egy piramist ajándékoz Katynak, akit ez végre nagyon felcsigáz. Most már felkel a trónjáról, az alattvalói leborulnak előtte és Andzsetit sem öli meg, csak kutyává változtatja. A lábai előtt csaholó, emberfejű kiskutya képe azért valljuk be elég abszurd és nem igényel túl sok elemzést. Ezután már menet közben látjuk, amint épp készül a piramis tetején elfoglalni az őt megillető helyet. A jelmeze is lecserélődött és ebben a jelenetben nemcsak elszántnak, hanem gonosznak és kapzsinak is tűnik, amint azt ordítja: "Meg mered tenni?/Mert olyan vagyok, akár egy sötét ló./Készen állsz/Egy tökéletes viharra?/Mert ha egyszer az enyém leszel,/Nincs többé visszaút.”

A legvégén kiengedi a szárnyait is, majd megnyílik a piramis és itt lépik a történetbe egy újabb értelmezési szegmens: megtörténik a hatalom átvétele, épülhet egy új világrend. De ez már az illuminátusokat körüllengő mítoszok-kérdéskörébe tartozik. Az ő létezésüknek és esetleges tevékenységeiknek, netán a világ fölötti uralom átvételének a megítélése nem az én tisztem. Sőt, azt sem állítom, hogy amikor az énekesnő menedzsereivel a videoklip készítéséhez látott, egy illuminátusok által befolyásolt állapotban a sátánt akarta volna reprezentálni. Egy dolgot azonban bizton állítok: az egyiptomi hitvilág ilyen jellegű feldolgozása nem véletlen és a megjelenített, gazdag szimbólum-paletta is tudatos. Minden egyes szimbólumnak, díszítőelemnek, színnek fontos szerepe van. Amennyiben valóban a fenti elméletek egyikét jelképezi a dal, a cukros-habos-babos-színes-díszes világ (ami egyébként jellemző az énekesnőre) jól kiegyensúlyozza az üzenet súlyosságát és mélységét. Igazából fogyaszthatóvá teszik ezáltal a feltételezett okkult, sátánista, összeesküvés elméletekkel átszőtt videoklipet.

A Dark horse sokadik, tüzetesebb megnézése- és hallgatása után még mindig kétellyel és csalódással vegyes érzéseim vannak: tényleg ilyen szélsőséges felfogást közvetít nekünk ez a csinos, finom nő? Hogyha igen, akkor vajon mi okból? Ezt talán csak ő érti, amit nekünk viszont értenünk kell az az, hogy ezzel a sokakat megbotránkoztató videó jó marketingfogásnak bizonyult. Erős médiavisszhangot és közel két milliárd megtekintést eredményezett.

Felhasznált források:

https://www.youtube.com/watch?v=0KSOMA3QBU0

---

[i] Innen fordítva: https://www.youtube.com/watch?v=_kSuV5UJxmc