2017. november 13., hétfő

A fő műsoridős Maci





A TV Maci először 1963. április 15-én jelent meg az MTV-n és az Esti mese szignálfilmje volt. A Maci már az 1960-as években kedvence lett a gyerekeknek. Az 1960-as és 70-es évek Tévémaciját Lengyel Zsolt terve alapján Köber Tibor alkotta meg. Az 1980-as években Koch Auréltól új formát kapott. Koch Aurél TV Macijának azonban hamar lejárt az ideje, Rudi Zoltán ugyanis kijelentette: meg kell reformálni a gyerekek kedvencét. Az MTV elnöke utasítást adott, a bábfigura „újragondolására”. A megújított TV Macit Foky Ottó készítette a Pannónia Filmstúdióban, 1982-ben kockázós bábfilmtechnikával. A Macinak tehát saját története van.

Én magam is, fiatalkorom ellenére jól ismerem a tévémacit, személyes nagy kedvencemmé vált. Vissza gondolva, az én gyerekkoromban már sok animációs filmet sugároztak a tévében, és a polcon sorakoztak a tündérmeséket feldolgozó Disney videókazetták, este mégis az estimesét néztem, a tévémaci bábfilmecskéjével kezdődően. Amikor pedig a nagyszüleimnél töltöttük a nyarat az unokatestvéreimmel, nagymamám mindig ki kiabált az ajtón, ha kezdődött az esti mese, és akkor vége volt az aznapi játéknak. Befele rohanva a lépcsőn már hallottuk a jól ismert dallamot, amire a zömök mackó otthonos kis lakásában készülődik a lefekvéshez. Ez valahogy afféle szokássá vállt, az esti mese kezdetével kezdődött a mi esténk is. Egyszer sem hagytuk ki, csak ha valami miatt nem működött a tévé.

Bár akkor még nem jelentett többet a mindennapos esti mese szimpatikus alakjánál, mára a tévémaci a Magyar Televízió talán legemblematikusabb figurájává vállt. Mi több, egyértelmű kultusza van, amely ma is él. De hogyan vált kultuszmacivá? Okai valószínűleg a a következők: egyrészt megjelenésétől fogva főműsoridőben sugározták. Másrészt, mivel csak egyetlen csatorna volt, aki tévét nézett, az kénytelen volt a macit nézni, így mindenki ismerte őt. De természetesen nem lehet csak ennyivel magyarázni, hiszen nagyon különös jelenség ő: a legtöbb embernek egyszerre nagyon személyes és nagyon általános, köztük nekem is. Nagyon személyes, mert ha véletlenül meghallom a főcimzenét valahol, rengeteg emléket csalogat elő. Eszembe jutnak az Atyhában töltött nyarak kiskoromból és ez mindig mosolyra fakaszt. Kellemes emlékek millióit hordozza ez a dallam, amely mint a legpontosabb óra, mindennap jelezte, hogy eljött a lefekvés idelye. Ha a maci ágybabújt nem volt apelláta, nekünk is azt kellett tennünk, persze csak fogmosás után, ahogy láthattuk tőle. De valahogy általános és megszokott is, hiszen ő a tévé maci, aki minden este megjelenik a képernyőn az esti mese előtt.

Ilyen, vagy hasonló emlékei sokunknak vannak a tévé macival, ezzel a kedves, édes figurával, aki az idők során sok családnál része lett a lefekvés előtti rutinnak. Attól viszont érdekesebb a története, hogy több volt szórakoztató gyerekműsornál. Hogy miért?

A kérdésre a válasz nemrég fogalmazódott meg bennem, amikor utána olvastam a báb filmecske történetének, valamint a korszaknak, amikor készült.

A Magyar Rádió és Televízióban a Gyermek és Ifjúsági főosztály foglalkozott az „Esti mesé”-vel. Az, hogy „Esti mese” legyen a tévében, pártpolitikai döntés volt. Az osztály feladata egy 1958-as határozat szerint elsősorban a „gyermek és ifjúsági nézők szocialista nevelését szolgáló műsorok szervezése és megvalósítása” volt, de feladatai közé tartozott a szülőknek szóló pedagógiai tanácsadás is. A műsorokat a következő rovatokba sorolták: „Gyermekrovat”, „Úttörő rovat”, „Ifjúsági rovat”, „Iskolatévé rovat”, „Ifjúsági tv-játék”. A gyermekrovat feladata az esti mese és a kicsinyeknek szóló műsorok, illetve valamennyi bábműsor szerkesztése volt.

1963-ra a különböző korosztályok számára már egyedi profilú, rendszeresen jelentkező, begyakorolt sorozatok készültek. Az éves műsortervben kiemelték, hogy a jövőben a mese televíziószerűbb megvalósítására kell törekedni. Ebben az évben mutatták be az első tévémacit. Erről így nyilatkoztak a készítők: „Külföldi televíziók tapasztalataiból tudjuk, hogy egy ilyen bábfigura, ha megnyeri a gyerekközönség szeretetét, nagyon nagy nevelő eszköz. Ez a bábfigura kalandjai során közvetlen kapcsolatot teremt a nézővel, s jelleméből következően felkelti érdeklődésüket, elfogadják tanácsait, együtt örülnek, izgulnak, szomorkodnak vele, s ennek következtében széles levelezőtábort alakíthat ki. Egy állandó bábfigura jelenléte több műsorunkban azt eredményezné, hogy ezek a műsorok gördülékenyebbek, kedvesebbek, hatásosabbak lennének.”

Ezen dolgok fényében azt hiszem, nem kell különösebben bizonyítani, hogy a televízióra már az első adásoktól kezdve politikai közvetítőként tekintettek. „Nincs hathatósabb agitáció, mint az, amelynek során a nézők saját szemükkel győződhetnek meg mindarról, ami a világban és az országban történik. Ily módon a Televízió a párt politika propagálásának, a politikai nevelésnek egyik leghatásosabb eszköze.” Ezt tekintetbe véve arra a megállapításra juthatunk, hogy mivel a tévé maci a magyar televízió „arca” volt, egyúttal az intézményt irányító hatalom arca is lett, ami magával vonta azt a tényt, hogy példamutatóan kellett viselkednie. Ezáltal igyekeztek formálni a gyerekek, de akár a felnőttek magatartását is, így a politika nagyon sokszor befolyásolta a macit érintő döntéseket.

Az egyik legjobb példa erre a maci lakásának kérdése. Az író, Bálint Ágnes úgy gondolta, hogy macija egy kis parasztházban fog lakni. Ennek két oka volt: egyrészt más meséiben is mindig vidékies-falusias helyszíneket szeretett megjeleníteni, másrészt minden meséje az egészséges életmódra tanított, és úgy gondolta, a falusi levegő nagyon egészséges. Ekkor azonban közbeszólt a pártpolitika. Elindult a panelprogram. A macinak, mint a televízió képviselőjének, alkalmazkodnia kellett a megváltozott körülményekhez, és falusi porta helyett ő is panelházban kapott lakást.

A másik szintén jó példa, a készítők szándéka, hogy nézőik ízlését és szocialista nevelését a „helyes” irányba tereljék – mindezt egy szimpatikus figura segítségével elérni mind a gyerek, mind a felnőttkorban egyszerűbb, mint utasítások kiadásával. Tömegeket manipuláltak vele, anélkül, hogy bárki bármit észre vett volna. Elképesztő egyszerűséggel tették mindezt, talán még napjaink erre szakosodott profijait is megszégyenítő módon.

A gyerekek, különösen a kicsik, nagyon szeretik a mesét. A gyermekosztály szerkesztői igyekeztek hasznos ismereteket átadni a mesékbe rejtve a gyermekek és az ifjúság számára is. A műsorokat a pedagógiai céltudatosság jellemezte, és ezt a szülők és a tanárok is örömmel vették. Sok anya a macira hivatkozva tanította meg gyerekeinek a mindennapi fürdést, fogmosást és a zokszó nélküli ágyba fekvést. A gyerekek pedig a macira hivatkozva követelhették minden este a mesét lefekvés előtt.

A maga egyszerűségében tehát egy elképesztő alkotás, amely képes volt televíziók elé láncolni a magyar társadalom nagyrészét, jó hatást gyakorolni a gyerekekre, de képes volt el érni a kívánt hatást a felnőtteknél is. Emellett attól is különleges, hogy megjele­níti a kort, amelyben készült, filmjei pedig egyértelműen leképezik az akkori lakásviszonyokat, öltözködést, mentalitást. Nincs még egy olyan figura, amely így egyesítené önmagában a korszak összes jellemzőjét

Generációk nőttek fel rajta, de hogy miért is vonzott annyiunkat a tévé elé, ha meghallottuk a jól ismert dallamot? Nem tudni– Talán azért szeretjük felnőtt fejjel is, mert a gyerekkort hozza vissza számunkra az a röpke néhány perc, ami régen oly sokat jelentett. Az öregeknek pedig visszacsempészi a mindennapokba azt a korszakot, amit úgy szeretnek elemlegetni egymás közt, amikor még fiatalok voltak. Eszükbe juttatja azokat az időket, amelyekből rohanó napjainkra talán már csak régi fotók maradtak. Más lett a divat, más az emberek mentalitása, az egyszerűség valahogy kiveszni látszik az emberek életéből. A tévémaci bábfilmecskéje azonban nem változott, csak annyiban, hogy ma már nem manipulál, hanem segít emlékezni azokra a dolgokra, amelyek olyan kedvesek ma is sok ember számára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése